Mennyi szeretet van benned a bűnösök iránt?
Talán furcsának tűnik a kérdés, de szeretném, ha ma elgondolkodnál ezen.
Talán furcsának tűnik a kérdés, de szeretném, ha ma elgondolkodnál ezen.
Az emberek újjászületnek, egy kicsit rendbe szedik az életüket, és elvesztik az irgalmasságukat a még elveszettek iránt.
Látjuk a részeg embert dülöngélni az utcán, vagy a munkatársunkat, aki hazudik a főnöknek, és illetlen vicceket mesél – és felhúzzuk a szellemi orrunkat.
Ha igazán megértenénk a Mennyei Atyánk szívét, soha többé nem tennénk ilyet.
Jézus mesélt nekünk egy történetet, ami betekintést ad az Atya szívébe.
A tékozló fiú történetére gondolok.
Valószínűleg sokszor hallottad már a történetet: a fiú tiszteletlen volt az apjával, fellázadt, de mindennek ellenére az apa örömmel fogadta vissza, amikor megtért.
Valószínűleg sokszor hallottad már a történetet: a fiú tiszteletlen volt az apjával, fellázadt, de mindennek ellenére az apa örömmel fogadta vissza, amikor megtért.
Van egy kifejezés a történetben, amire ma rá szeretném irányítani a figyelmedet:
„Mikor pedig még [a tékozló fiú] távol volt, meglátá őt az atyja.”
Ez a kifejezés egy igazán megindító kép a szerető atya szívéről.
Azt árulja el nekünk, hogy még mielőtt a fiú megtért volna, még azokban a hosszú napokban is, amikor nyakig elmerült a bűnben, az atya hazavárta őt.
Minden reggel a horizontot figyelte, remélve, hogy meglátja a fiát.
És minden napot így fejezett be… reménykedve nézte a messzeséget.
Állandóan a fiára gondolt, és a szíve tele volt iránta szeretettel.
Ez a fajta szívszorító szeretet az, ami a fiú hazatérésekor arra indította az apát, hogy odafusson hozzá, és megcsókolja.
Ilyen szívvel van a Mennyei Atyánk az elveszettek felé. Ilyen szívvel volt feléd is, amikor még a világban kóboroltál. Ez a szív ölelt át, amikor még a bűn mocska fedett be téged.
Ilyen szívvel van a Mennyei Atyánk az elveszettek felé. Ilyen szívvel volt feléd is, amikor még a világban kóboroltál. Ez a szív ölelt át, amikor még a bűn mocska fedett be téged.
Tele van a világ ilyen elesett emberekkel, akik még nem találkoztak ezzel az öleléssel.
Ők nem csupán „bűnösök”, hanem a jövendőbeli testvéreink lehetnek… elveszettek, akiknek kétségbeesetten szükségük van egy szerető Mennyei Atyára.
Isten ments, hogy felhúzzuk az orrunkat miattuk. Inkább kezdjük el őket hazahozni!
Igei olvasmány: János Evangyélioma 8. rész: 1-11.
1. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6. Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8. És újra lehajolván, írt vala a földre.
9. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11. Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
1. Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.
2. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket.
3. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,
4. Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.
5. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?
6. Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.
7. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8. És újra lehajolván, írt vala a földre.
9. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.
10. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11. Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
