,,💛Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a Te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.,, - Apostolok Cselekedetei 2:34-35
Bár a sátán minden hatalmát elveszítette a földön, amikor Jézus feltámadt a halálból, az elmúlt kétezer évben szellemi értelemben törvényen kívüliként szaladgált a földön, és ölt, lopott, pusztított, ahol csak engedték neki. De nem sokáig tudja ezt folytatni. Eljön a nap, amikor teljesen ki lesz iktatva.
Eljön a nap, amikor mindaz a gonosz, amit itt a földön tett le lesz rombolva Isten ereje által.
A legtöbb hívő tudja, hogy ez így van. Kiáltoznak és örvendeznek efölött, de nem igazán értik, hogyan fog megtörténni. Nem ismerték fel, hogy ők az a láb, ami el fogja taposni az ördög munkáit!
Jézus a Gyülekezet Feje. Te és én a lábai vagyunk. Mi fogjuk az Ő hatalmával és erejével eltaposni a bűnt, a betegséget és minden más démoni dolgot a földön. Isten bennünket fog használni, hogy – az Apostolok Cselekedetei 2:35 szavaival élve – Jézus ellenségeit a zsámolyává tegyük.
Erről beszélt Jézus, amikor azt mondta: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek… betegekre vetik kezeiket… ördögöket űznek” (Márk 16:15-18).
A legtöbb hívő tudja, hogy ez így van. Kiáltoznak és örvendeznek efölött, de nem igazán értik, hogyan fog megtörténni. Nem ismerték fel, hogy ők az a láb, ami el fogja taposni az ördög munkáit!
Jézus a Gyülekezet Feje. Te és én a lábai vagyunk. Mi fogjuk az Ő hatalmával és erejével eltaposni a bűnt, a betegséget és minden más démoni dolgot a földön. Isten bennünket fog használni, hogy – az Apostolok Cselekedetei 2:35 szavaival élve – Jézus ellenségeit a zsámolyává tegyük.
Erről beszélt Jézus, amikor azt mondta: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek… betegekre vetik kezeiket… ördögöket űznek” (Márk 16:15-18).
Azt mondta, „menjetek, és legyetek az én lábam”. Azt mondta, „minden hatalom nekem adatott a mennyen és a földön. Ezért vegyétek ezt, és vessétek a lábatok alá az ördögöt.”
Ahelyett azonban, hogy engedelmeskedtünk volna, Istenre vártunk, és azon tűnődtünk, hogy vajon mikor rakja rendbe a zűrzavart a földön.
Ahelyett azonban, hogy engedelmeskedtünk volna, Istenre vártunk, és azon tűnődtünk, hogy vajon mikor rakja rendbe a zűrzavart a földön.
Azon tűnődtünk, vajon miért tart ilyen sokáig, hogy Jézus visszajöjjön.
Miattunk tart ilyen sokáig! Jézus rád és rám vár. Arra vár, hogy kilépjünk az erejében, a helyére tegyük az ördögöt, és megnyerjük a világot. Arra vár, hogy félretegyük az ostoba teológiai nézeteltéréseinket, és azzal foglalkozzunk, amit Isten mondott.
A Biblia szerint egy megfutamít ezret, kettő pedig tízezret.
Miattunk tart ilyen sokáig! Jézus rád és rám vár. Arra vár, hogy kilépjünk az erejében, a helyére tegyük az ördögöt, és megnyerjük a világot. Arra vár, hogy félretegyük az ostoba teológiai nézeteltéréseinket, és azzal foglalkozzunk, amit Isten mondott.
A Biblia szerint egy megfutamít ezret, kettő pedig tízezret.
Minden alkalommal, amikor összejövünk, sokkal erősebbek vagyunk.
Ha csak összejönnénk, és felismernénk, hogy kik vagyunk, ha felismernénk, hogy Jézus lába vagyunk, akkor könnyen ki tudnánk rúgni a sátánt a földi dolgokból.
Fel akarod gyorsítani Jézus visszajövetelét? Akkor ne számolgasd tovább a csillagokat!
Fel akarod gyorsítani Jézus visszajövetelét? Akkor ne számolgasd tovább a csillagokat!
Kelj fel Szellemben, és vesd a lábad alá a kígyó munkáit.
Rendbe rakhatjuk ezt a dolgot, aztán mehetünk is haza a dicsőségbe
Igei olvasmány: 1 Mózes 3:1-14:
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
Igei olvasmány: 1 Mózes 3:1-14:
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
